Bibliográfia
P. Szabó Ernő: Átjárható határok, Magyar Nemzet, 2008. július 19.
Wessely Gábor: Ifjú festő mutatkozik be az ifjú közönségnek, Tolnai Népújság, 2006. szeptember 28.
Bretus Imre: Szalon XIII. évfolyam 2009/4 - Mona Lisa Budán (Fiatal festőnők a Volksbank Galériában - Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata és Udvardy Emese kiállítása) 56-58 o
Sturcz János: Új művészet 2009, XX. évf.8. szám -Mosolygó Mona Lisa IV. Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata és Udvardy Emese kiállítása
művész közül lett második Könyv Kata” Fortuna Rádió, március 31.
http://artportal.hu/aktualis/hirek/tegnap_este_a_rendszervaltas_20_eve_kiallitas_megnyitojan_atadtak_a_friss_festeszeti_ Artportal a Friss Festészeti Díjról, 2009 március
http://www.tolnainepujsag.hu/index.php?apps=cikk&d=2009-02-12&r=2117&c=722631Tolnai Népújság, Érzékenyen festi az életet, interjú Könyv Katával a Szekszárdon rendezett Közéleti Reflexiók című önálló kiállításáról.
Kossuth Rádió Interjú Könyv Kata festőművésszel szekszárdi, önálló kiállítása kapcsán.
Otthon magazin 2009, januári szám. Interjú Könyv Katával.
Rónai-Balázs Zoltán: 4 festő Spanyolnátha művészeti folyóirat 2010 Tavasz
Wessely Gábor Tolnai Népújság:
Wessely Gábor Tolnai Népújság:
Álomszerű tájak, XXI. Évfolyam, 157.szám, 3. oldal
Gaál József: Miért fest a festő?
A festészetet már nagyon sokszor eltemették, majd ugyanúgy feltámasztották. Ha van alanyi költő, akkor van alanyi festő, aki a teóriák szeszélyeire nem figyel, hanem mindennapi életét festészettel tölti. Könyv Kata ilyen „Isten által teremtett” festő, aki a kifejezésre, a képi tartalmakra koncentrál, s eszébe sem jutna megkérdőjelezni munkájának létjogosultságát. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem a keresés, a kételkedés lendítené előbbre, s nem tenne fel kérdéseket létünk alapjaira, de mindezt a festészet nyelvén teszi. Most, mikor minden pótolhatónak tűnik, s az eredetiség a művészetben már a szimulakrumok tenyészetébe fullad, annál fontosabbá válik a közvetlen érzéki tapasztalat, az egyedi és megismételhetetlen gesztus, az anyag érzelemmel telítése, a vászonra felkent festék metamorfózisa. Rengeteg az úgynevezett kvázi- vagy pszeudofestészet, amely a mechanikusságot, a digitalizált képet imitálja, behódolva a virtuális valóságok technológiájának, s az abból kinövő teóriáknak.
Könyv Kata festészete a hagyományokat megújítva, a tradíciót folytatva a testes, szinte plasztikusan mintázott dinamikus ecsetvonások kapcsolódásaiból építi fel festményeit. Így az európai festészet örökségét folytatja Frans Hals-tól Lucien Freud-ig, e két névvel jelölve azt az irányultságot, amely a festészeti realizmus ideáját körvonalazza. Amikor a valóság leképzése egyben a festő mozdulata, az ábrázolt figura, az anyag bánásmódja, a színek kohéziója összeforr. Azt is mondhatnánk, hogy ez egyfajta materialista festészet, mert a szomatikus hatások, és a tapintási ingerek által a festék anyaga és az ábrázolt illúzió kontrasztja biztosítja a feszültséget.
Mindezt még fokozza Könyv Kata sajátos szimbólumképző módszere, amelynek kettőssége adja hasonlóképp a feszültséget. Az egyik pólus a verbalizálhatatlan tárgyi metafora, a másik a túlságosan konkrét, provokatív aktualitás, melyben tisztán kiolvasható a társadalomkritika. Jelenlegi képzőművészetünkben szinte alig létezik olyan mű, amely közvetlenül reagálna a társadalmi és politikai problémákra. A legtöbb reflexió is többszörös szűrőn át inkább a távolságtartó konceptuális hűvösséggel, vagy szociológizáló tudományoskodással inkább közömbösíti a problémát, nem vállalja a tisztán fogalmazott morális tartalmú megnyilatkozást. Könyv Kata őszinte állásfoglalása a humánus, pártatlan ember szemszögéből szembesít a valósággal, az aktualitásból kihámozza azt az epizódot, amelyet átdolgozva jelképpé formál. Csendéleteiben a szürreális tárgykombinációk feszültsége és megfejthetetlensége által a társadalmi lét ellentmondásaira, megoldatlan problémáira fókuszál. Mindez fokozódik a hétköznapi banalitás felhangjával, mert a mindennapi tárgyak irreális együttléte nem tűnik megrendezettnek, olyan, akár egy vidéki konyhaasztalra vetett pillantás. „Sültrealizmus” és rejtett, elvont szimbolika egyszerre.
Ezzel a pár mondattal jellemezném Könyv Kata kibontakozó festészetét. Felvetéseim azért nem lehetnek véglegesek, mert az ifjú festő egyszerre több irányba keresve, és sok megoldást találva egyre összetettebb, de a szintézisre törekvés által egyre tömörebb formanyelvet használ. Ez a kezdeti életmű is már körülírható, és a kifejezés ereje által már rövid ciklusokra bontható. Óvatosan a jövőbe tekintve súgom, hogy korunk festőkrónikása már megtalálta az alapot ahhoz, hogy a jelent bemutatva időtlen jelképeket hozzon létre.
Sajtómegjelenés:
Könyv Kata festészete a hagyományokat megújítva, a tradíciót folytatva a testes, szinte plasztikusan mintázott dinamikus ecsetvonások kapcsolódásaiból építi fel festményeit. Így az európai festészet örökségét folytatja Frans Hals-tól Lucien Freud-ig, e két névvel jelölve azt az irányultságot, amely a festészeti realizmus ideáját körvonalazza. Amikor a valóság leképzése egyben a festő mozdulata, az ábrázolt figura, az anyag bánásmódja, a színek kohéziója összeforr. Azt is mondhatnánk, hogy ez egyfajta materialista festészet, mert a szomatikus hatások, és a tapintási ingerek által a festék anyaga és az ábrázolt illúzió kontrasztja biztosítja a feszültséget.
Mindezt még fokozza Könyv Kata sajátos szimbólumképző módszere, amelynek kettőssége adja hasonlóképp a feszültséget. Az egyik pólus a verbalizálhatatlan tárgyi metafora, a másik a túlságosan konkrét, provokatív aktualitás, melyben tisztán kiolvasható a társadalomkritika. Jelenlegi képzőművészetünkben szinte alig létezik olyan mű, amely közvetlenül reagálna a társadalmi és politikai problémákra. A legtöbb reflexió is többszörös szűrőn át inkább a távolságtartó konceptuális hűvösséggel, vagy szociológizáló tudományoskodással inkább közömbösíti a problémát, nem vállalja a tisztán fogalmazott morális tartalmú megnyilatkozást. Könyv Kata őszinte állásfoglalása a humánus, pártatlan ember szemszögéből szembesít a valósággal, az aktualitásból kihámozza azt az epizódot, amelyet átdolgozva jelképpé formál. Csendéleteiben a szürreális tárgykombinációk feszültsége és megfejthetetlensége által a társadalmi lét ellentmondásaira, megoldatlan problémáira fókuszál. Mindez fokozódik a hétköznapi banalitás felhangjával, mert a mindennapi tárgyak irreális együttléte nem tűnik megrendezettnek, olyan, akár egy vidéki konyhaasztalra vetett pillantás. „Sültrealizmus” és rejtett, elvont szimbolika egyszerre.
Ezzel a pár mondattal jellemezném Könyv Kata kibontakozó festészetét. Felvetéseim azért nem lehetnek véglegesek, mert az ifjú festő egyszerre több irányba keresve, és sok megoldást találva egyre összetettebb, de a szintézisre törekvés által egyre tömörebb formanyelvet használ. Ez a kezdeti életmű is már körülírható, és a kifejezés ereje által már rövid ciklusokra bontható. Óvatosan a jövőbe tekintve súgom, hogy korunk festőkrónikása már megtalálta az alapot ahhoz, hogy a jelent bemutatva időtlen jelképeket hozzon létre.
Sajtómegjelenés:
